A maják és 2012:
A maják hite szerint korunkat már három korábbi előzte meg, ezeket a korokat nagy katasztrófák választják el egymástól, melyekben elpusztult majdnem minden élet.
A maja civilizáció egy ősi napimádó társadalom volt, a mai Közép-Amerika területén. Civilizációjuk több mint tízezer évig fenn állt egészen, az időszámításunk szerinti 9. századig, amikor is városaik hirtelen elnéptelenedtek, de népük szórványosan még tovább élt a 16. század közepéig. Kultúrájuk középpontjában a nap állt, akárcsak az egyiptomi civilizációkban.
Cotterell, aki az napimádó társadalmak segítségével kutatta a nap mágneses terének megfordulásait, a majákkal kapcsolatban az érdekelte, hogy ezt ők is előre tudták jelezni. Ismerték a jelenség termékenységre gyakorolt negatív hatását. A termékenységrítusaik és az, hogy emberi véráldozattal szolgálták a Napot és a Földet, magyarázható a születési arány csökkenésével, és a tragikus csapadékhiánnyal.
A napjainkban végbemenő klimatikus változások hasonlítanak azokra a folyamatokra, melyek a maja mitológia korszakainak véget vetettek. A jelenlegi korszak végével a Föld mágneses térfordulása köthető össze. Ez és az ehhez társuló kataklizmák 2012 táján fognak bekövetkezni.
A maják időszámítása szerint a legutóbbi korszak kezdete Vénusz születése volt, Ketzalkoatl csillagáé, ie. 3114. augusztus 12-én. A korszak legutolsó napja 2012. december 22., amikor kozmikus kapcsolat jön létre a Vénusz, a Nap, a Fiastyúk és az Orion között, mivel csak a Vénusz "született" az előző dátum idején, most pedig majd szimbolikusan "meghal". Ha a jóslatok igaznak bizonyulnak, ez lesz a valaha ismert legnagyobb katasztrófa az emberiség történetében. Polaritás-váltás legutoljára Kr.u. 44o és 814 között következett be, vagyis pont a maják hanyatlásának és kihalásának idején.
A korszak lezárására vonatkozó jóslataik szerint az 1999-es teljes napfogyatkozással lépett be az emberiség a jelen korszak utolsó 13 évébe. Azt is megjósolták, hogy megváltozik majd a Föld külseje, szigetek, partok tűnnek el, míg a tűzhányók ereje újabb területeket alkot és mindezek újabb, ismeretlen betegségeket hoznak magukkal.
Az elképzelt földi tengely kilengése fogja okozni a sarkokon található jegek olvadását, a tenger szintjének az emelkedését. A Föld földtani működése földrengéseket, szökőárakat okoz. Az éghajlati változások hőséget jósolnak, melynek az oka a nap működésének a meggyorsulása, rezgéseinek a hatására a sugárzása erősödik, amihez a levegőszennyezés is hozzájárul mely, a csapadékhullás hiányát fogja okozni. A magas hőmérséklet mindig egy erős széljárást okoz, és növekedni fognak a szélvészek is.
Ha ezek a jóslatok igaznak is bizonyulnak, az nem a világ végét jelentené, hanem csupán egy újabb korszak kezdetét.