Nem minden Fekete-Fehér

Harry Potter 7.   ( azaz: Harry Potter és a Halál erekjéi )

(BŐVÍTETT)

A végére értem már 2 hete, de még csak most van lelkierőm írni róla, mert tudom, ha most ezt a blogbejegyzést megírom, véget ér a Harry-s korszakom... Sajnos végére értem a történetnek, és nem tagadom, hiányozni fog.
A Wikipedia szerint ez a rész Rowling kedvence, személy szerint nekem a legjobban a hatodik rész tetszett, bár ez mozgalmasabb volt. A halál ereklyéi megint csak nem kötött le annyira, valószínűleg mert megint nem találtam rá időt, hogy folyamatosan olvassam. Észrevettem magamon, hogy akkor élvezem a legjobban az olvasást, ha egyhúzomban olvashatok, és nem zavar közben senki és semmi, amikor teljesen beleélhetem magam a szereplők helyzetébe.

A könyvnek nincs fülszövege, valószínűleg, hogy minél kevesebbet áruljon el a szerző a történetből. Mint mindig, most is Dursly-éknél kezdődik minden, Harryt próbálják elszöktetni a házból, mert 17 éves korában megszűnik a ház védettsége. Mivel számítanak Voldemort támadására, százfűlé főzetet használnak, így több Harry Pottert szöktetnek több irányba. Az egyik halálfaló észreveszi a csalást, felismeri az igazi Harryt, és Voldemort rátámad, Harry pálcája viszont megvédi őt a haláltól. A támadásban Hedvig elpusztul, és búcsút kell vennünk Rémszem Mordontól is...

A kis csapatot később felkeresi a mágiaügyi miniszter, és átadja nekik Dumledore rájuk hagyott örökségét. Ron egy önoltót kap, Hermione egy mesekönyvet, Harry pedig azt a cikeszt, amit az első kviddicsmeccsén fogott el. Mi már tudjuk, hogy ezek valami jelek, de ők butaságoknak tartják a kincseket – természetesen...

Hermione felismeri, hogy az egyik mese illusztrációjában szereplő szimbólumot látta Luna édesapjának nyakában Bill és Fleur esküvőjén, úgyhogy felkeresik Xenophiliust, aki elmeséli nekik a Halál ereklyéinek történetét. Ezek szerint létezik a Feltámadás Köve, amely feltámasztja a halottakat, a láthatatlanná tévő köpeny (Harry mindjárt rájön, hogy az övé az egyik ereklye), és a Pálcák ura. Valószínűleg Voldemort csak a Pálcák uráról hallott, a többi ereklye nem érdekelte őt. A Pálcák ura csak úgy „öröklődik“, ha az előző tulajdonosát megölik..

Bujdosásuk során terveket szövögetnek, hogyan juthatnának be a Mágiaügyi minisztériumba, a Gringottsba, hogyan és hol szerezhetnék meg a többi horcruxot. Kicsit már olyan unalmas, vagyis inkább előrelátható volt, hogy bármit csináltak, a fejezet végén mindig bajba kerültek, és hogy, hogy nem, mindig sikerült valahogy kimászniuk a csávából.

A végső küzdelem a Roxfortban várja őket. Közben megtudjuk, hogy Piton, akiben az ötödik részig hittem, hogy segíti Harryt, a hatodik részben megutáltam, mert kétszínű volt, valójában végig hű maradt Dumledore-hoz, és tényleg segítette Harryt egész bujdosása alatt, még a horcruxok felkutatásában, ill. elpusztításában is. Voldemort megöli Pitont, mivel úgy gondolja, Dumbledore megölésével Piton lett a pálca tulajdonosa. Harry azt is megtudja, hogy amikor Voldemort egy éves korában végezni akart vele, lelkéből kiszakadt egy darab, amely bevette magát Harry testébe, így ő maga is horcrux-szá vált. Voldemortot tehát nem lehet megölni, míg Harry él. Harry elfogadva a sorsát, egyedül száll szembe Voldemorttal, és várja a halálos átkot, ami be is következik. Harry viszont csodával határos módon nem hal meg, de még halottnak tetteti magát. A nagy kavarodásban, amikor Voldemort bejelenti, hogy Harry halott, Harry magára teríti a láthatatlanná tévő köpenyt és elvegyül. A nagyteremben találkozik újra Voldemorttal, és szembeszáll vele. Harry rájön, hogy nem Piton volt a pálcák ura, mivel még jóval előtte Draco lefegyverezte Dumledore-t, így a pálca tudtán kívül az ő szolgálatába állt, Harry viszont megszerezte a pálcát a Malfoy-kúriában tett „látogatása“ alkalmával. Így amikor Voldemort újra kimondja a halálos átkot, a pálca megvédi gazdáját, az átok visszapattan Voldemortra, és az egész kínnak, szenvedésnek vége szakad...

Sajnos több szeretett (és nem szeretett) személytől kell búcsút vennünk. Elpusztul Hedvig, meghal Rémszem Mordon, Fred Weasley, Tonks és Lupin, Dobby a házimanó:( és még sokan mások.

A történetben a barátság kapta a legnagyobb szerepet. Hermione egy percre sem hagyja el Harryt, igaz, Ron egyszer megsértődik és elhagyja a társaságot, de szinte azonnal meg is bánja tettét, és amint rájön, mire is jó az önoltója, azonnal visszatér a társasághoz. A barátságról szól az a rész is, amelyik a legjobban tetszett a regényben:
Luna szobájának mennyezetéről öt gyönyörűen megfestett arc nézett le a belépőre: Harry, Ron, Hermione, Ginny és Neville. Nem mozogtak úgy, mint a roxforti arcképek, mégis mágiát sugároztak: Harry úgy látta, lélegeznek. A portrékat festett aranyláncnak tűnő díszítés fonta körül, de mikor Harry jobban megnézte, látta, hogy a lánc nem más, mint egyetlen, ezerszer ismétlődő, aranytintával írt szó: barátok... barátok... barátok...

Csak úgy érdekességképpen pár részlet Harryék további életéből:
- Harry és Ron már nem tért vissza a Roxfortba, Hermione viszont befejezte az utolsó évét.
- Harry auror lett, az Auror Parancsnokság vezetője, és összeházasodott Ginnyvel.
- Ron szintén auror lett, és feleségül vette Hermionét.
- Ginny a Holyhead-i Hárpiákban játszott egy darabig, majd visszavonult az aktív sporttól, hogy felnevelje Harry-vel közös 3 gyereküket.
- Neville a Roxfortban kezdett dolgozni; miután Bimba professzor nyugdíjba vonult, McGalagony professzor felajánlotta neki a megüresedett gyógynövénytan tanári posztot.
- Voldemort sötét varázslatok kivédése tanári állásra kimondott átka halála után megtört; immár egy állandó tanár tölti be posztot évek óta. Harry számos alkalommal ellátogatott az órákra, hogy előadásokat tartson a tanulóknak a sötét varázslatokról.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat