A mentalizmus alapvetően egy előadóművészeti ág. Miért mentalizmus? Mert ez a neve. Új? Nem. Ugyanaz mint a bűvészet? Nem. De hasonlít rá? Vannak minimális átfedések, de ez elmondható a színészettel kapcsolatban is. Van olyan is hogy mentálbűvészet, na ez nem ez. De a mentálhigénia sem, meg a mentál tréning sem. De ettől még nem parafenomén a mentalista.
Tehát a mentalizmus jelentése: A mentalizmus egy előadóművészeti ág, gyakorlói, a mentalisták, olyan előadóművészek, akik eszüket, éleselméjűségüket használják arra, hogy különböző intellektuális jelenségeket teremtsenek meg. Ezek a jelenségek magas tudatról, kiemelkedő memóriáról, fantasztikus emberismeretről és manipulációs képességről tesznek tanubizonyságot.
A szó a késői latin mentalis szóból, illetve a latin mens szóból származik
A mens szó jelentése gondolkodni, az ebből alkotott mental szó jeletnése: az elmélvel kapcsolatos vagy egy intellektuális folyamat.
Azt hiszem egyértelmű a megfogalmazás és Uri Geller miatt hiszik sokan ezt természetfeletti képességnek, majd utána szkeptikusnak vallják magukat, hogy félreértésüket magyarázzák. Holott mindenkinek van valamilyen képessége, hogy manipulálja tárgyalófelét, valamilyen félrevezetéssel rávegyen valakit egy adott dolog választására, vagy akár megjegyezzen 30 szót sorrendben. Ha valakinek nem jutna eszébe ilyen, akkor csak gondoljunk egy versre vissza, amit negyedikben meg kellett tanulnunk. És láthatjuk, gyerekként az óvodai versek megtanulása nem is jelentettek erőfeszítést. Nos létezik világszerte több millió ember, akik azt kutatták, hogy hogyan lehet fejleszteni az emberi elme képességeit. Ezek közül pedig kikerültek olyanok, akik rájöttek, hogy fejlesztett agyi kapacitásaikat mutogathatják is a közönségnek, akik ezt elismerésükkel díjazzák. Meg adott országra érvényes Egy mentalista plakátja az 1900-as évből valutájukkal...
Amerikában és Angliában már a kései 1800-es évekre visszamenőleg lehet feljegyzéseket találni különböző technikákról, melyek leírják, hogyan befolyásoljunk valakit, milyen módszereket lehet használni a memorizálásra. Egyike az első híres mentalistáknak Joseph Dunninger (1892-1975), akinek a mai mentalista irodalom is köszönheti talán a legtöbb anyagot.
Egy másik félreértés is gyakran felüti a fejét: a bűvészet egyik ágának vélik a műfajt, holott keverik a ténylegesen létező mentálbűvészettel. A mentálbűvészet során a bűvészek különböző mentalista kísérleteket reprodukálnak, de az esetek leggyakoribb esetében a bűvészek, mint minden mutatványukhoz, ezekhez is külön erre fabrikált kellékeket használnak.
A mentalista színpadi kelléktára teljesen hétköznapi eszközökre hagyatkozik, pár újságpapír, egy rajztábla, hagyományos borítékok, esetleg üres dobozkák, írószer.
Míg egy bűvésznek minden mutatványhoz kellékek szükségeltetnek, addig egy mentalista egész estje elfér, akár egy lapos aktatáskában(ezt személyesen tudom igazolni, hiszen volt is és hamarosan lesz is egy előadói estem, amit tényleg egy aktatáskába fogok összepakolni). Ebből következtethetünk, hogy teljesen máson múlik a mentalista előadása. Míg egy bűvész a kézügyességét fejleszti tökéletesre, addig egy mentalista az elméjének kell, hogy ura legyen. És még sok száz olyan módszere van a mentalistáknak, melyekről még sem laikus, sem bűvész nem is hallott.
Talán ebben a megvilágításban tisztábban érezhető, hogy ki az a mentalista és mit akar. Nagyjából szórakoztatni és egy olyan világba elkalauzolni, ahol nem a színpadon történik a csoda, hanem a fejükben... És ez bizony sokszor elgondolkodtató.